Üdv újra!

A legnehezebb címet találni ennek a bejegyzésnek, mondhatom nem kevés időt töltöttem vele, így ez a cím maradt mivel tükröznie kell miről is van szó igazándiból. Miről is van szó? Hát elmondom:

2014 10. 08.-n visszatérek Dániába a nyérc telepre egy szezon erejéig.

Mire fel a kiemelés? Hát igen. Feltett szándékom volt, hogy mivel tavaly hazatértem nem fogok többet kimenni ígéretemhez híven. De a sors közbeszólt.

Visszaolvastam a régi bejegyzéseimet, sok emlék feltört, az az időszak amit kint töltöttem, az ember próbálja a szőnyeg alá seperni, de mindig előkerül. Na meg persze sok helyesírási hibát is találtam......

Szóval hol is kezdjem...talán ott hogy felszedtem vagy tizenhúsz kilót...na de ez nem is fontos. 2013 decemberében hazatértem és belekezdtünk a lakásrenoválásba, ahogyan készen lettünk gyorsan letettem egy nyelvvizsgát, persze elegendő felkészülés után. Majd belekezdtem a nagy álláskeresésbe tele pozitív reményekkel. Februárban sikerült is találtam munkahelyet melyet nem nevezek meg csak annyit hogy kis üzlet ami számítástechnikai dolgokkal foglalkozott. Nos a pozitív reményem és hangulatom azon módon foszlott szét amint kiderült hogy 20 ezer forinttal kevesebbet keresek mint 3 éve mikor kimentem.....Mivan? Havi szinten -10ezer forintban voltam és ugye a megtakarítás melyért a véremet adtam, akarva akaratlanul de el fog fogyni. Na ez nem volt elég, Dánia úgy gondolta hogy a 2013-as évben túl sokat kerestem és jó lenne ha visszafizetnék 350ezer forintnak megfelelő koronát....pfffff. Pánik? Hááát, na. Közben ezerrel ment a munkakeresés, mely a folyamatosan csökkenő pozitív energiáimmal egyenesen arányosan hanyatlott. Dániával levelezni kezdtem hogy vegyék figyelembe azokat a kedvezményeket amelyek nekem járnak jártak, hátha alakul valami. Aztán beléptem az online felületre ahol a keresetről lehet nyilatkozni, na azt teljesen véletlenül átírtam 0-ra.....és nagy csend. Várván a tutira egy vidéki rokonlátogatás után, bementünk egy diszkont áruházba ahol egy hirdetés állt : Üzletvezető-helyettest keresnek. Na több se kellett beadtam az önéletrajzom. Sebesen fel is vettek (az üzlet nevét nem írom az esetleges bonyodalmak elkerülése végett) majd olyan sebesen el is bocsátottak....hehe. Multik, magánvállalkozók, beszarás apám. Szóval király munkanélküli lettem és tudjátok ha van ahonnan segítséget lehet várni az nem a munkaügyi. Elsősorban 3 hónapig ment a huza vona hogy jár e nekem Dánia után munkanélküli vagy álláskeresői vagy mittomén hogy hívjak,de nem nem jár semmi, ez tartott 3 hónapig. Majd újfent beregisztráltam hogy ugyan mi járhat nekem, na gyerekek mielőtt kimentem volna nekem megszakítás nélkül volt 7 év munkaviszony. Az nem számít, arra már nem jár semmi. Jól van akkor, most? Elküldtek az önkormányzathoz, valami segélyért, de ott közölték hogy 1 év álláskeresőnek kell lennem hogy kapjak valamit az államtól. Tudjátok mit? Szánalmas ez, hogy az aki eddig dolgozott és rászorulna egy kis segítségre annak nem jár, de annak igen aki az életébe nem dolgozott........lelombozott? Igazándiból nem, megtanultam az élettől hogy ha akarok valamit akkor csakis magam, csakis én segíthetek. Varázsszóra jött egy mail a Dánoktól....van-e kedvem? A kurva életbe már hogyne volna, na de nem ilyen egyszerű volt a döntés ne gondoljátok, álmatlan éjszakákat okozott ez mindkettőnknek a barátnőmmel. Ugyan 2 hónapról van szó és volt már ilyen, de.......aki volt kint tudja mit érzünk. Megszületett a válasz, természetesen elvállaltam, hiszen sokan bajban vannak az országban, sok család van olyan helyzetben aki ilyen mentőövre vár. Na nekem ez megadatott. Eközben a Dán adóhivatal is dolgozott és jött a levél hogy igen valami hiba csúszott a rendszerbe és most újraszámolják. Remek. Megvan az indulás október, de addig még van egy hónap, persze hogy munkát vállalok amit egy ismerősöm hozott össze egy szupermarketban, noha 4 órában kellett dolgozni de pénz az is nem? És nem valami segély.....köszönöm!

Indulok igen holnap, ígéretem ellenére amit barátnőmnek tettem hogy nem hagyom magára őt. December végén menetrend szerint hazatérek, és újfent elkezdem a harcot az itthon való boldogulásért! TCS, tudom hogy minek de az otthonom, az országom a városom és az életem itt van. De nem én vagyok az egyetlen aki visszatér külföldre, noha Józsi barátom Németországba megy dolgozni, aki szintén próbálkozott itthon boldogulni. Méreg ez a külföld és nehéz nemet mondani arra a valutára ami kerékbe töri a forintot.

Búcsúzom hát a családomtól a barátaimtól és azoktól is akik közhasznú szolgálatnak néztek és úgy gondolták nekem nem hiányzik majd a pénz!  

Köszönöm a figyelmet!