......."kicsit úgy érzem magam mint egy durcás kisgyerek, kinek elvették a játékát"......

Ez a dallam ismétlődik a fejemben. Illetve majdnem minden dallam lüktet az agyamban egyszerre amit kedvelek. Talán azért mert egy hét és újra hazai levegőt szívhatok.Majd megveszem egy kis napsütésért a strandon henyélve...

Na és persze a kis hugicám esküvője! Na de egy pár nap után valószínű szembesülnöm kell hőn szeretett országom apokaliptikus helyzetével. :D Értesültem az utóbbi időben "tömeges elbocsájtásokról",  több régi ismerős külföldre való kivándorlásáról, illetve külföldön élő magyarok sajnálatos balsorsáról. 

Íme egy példa: Egy régi ismerősöm (volt osztálytársam) majdnem hogy velem együtt kezdte a pályafutását külföldön ugyanannál a rabszolga kereskedőnél. De az ő helyzete kezdetekben mesésebben alakult az enyémnél, de sajna a "farmerja" nem akarta átvenni a kereskedőtől. Jani barátom persze hogy lépni akart hiszen a fizetésünk túlnyomó részét eltette a kufár. Nos próbáltam segíteni neki ahogyan tudtam, mivel értesült az én, a mi szerencsés helyzetünkről. De sajna nem nagyon jött össze. Kisvártatva a főnököm bejelentette hogy ugyan adjam meg a telefonszámát most már annak a farmernak beszél vele hogy nincs mitől tartania. (ugyanis a kereskedő fenyegetésekkel is él- élt) De Jani barátomnak sikerült találnia idekint egy olyan faszagányos munkát hogy csak na. Sajnálatosan sorsa olyan mélypontra süllyedt kurva külföldi munkavállalása miatt amennyire csak lehetett. De az utolsó pillanatban, mint a hülye filmekben aminek happy end van a végén, megjött a megváltás.

Szóval ezzel csak a kint lévőeket akarom biztatni hogy nincs lehetetlen. Aki pedig most készül kimenni "tapasztalatot" szerezni, az pedig készüljön fel mindenre. A legnehezebb az elhatározás, de a kint lét sem mókás. Még most is bennem van a honvágy és a szokásos levertség, nem tudom miért. Van egy Ork szobatársam és egy alig beszél angol ukrán kollégám, na meg az aggódó főnök és a főnökasszony. Az utóbbi mindenkinél jobban tud mindent és édességgel köti le osztatlan figyelmünk. A gazdától minden pillanatban azt hallgatom hogy mivel én dohányzom rám minden legalább 10szer veszélyesebb. Gondolnom kell a jövőre, az egészségemre, na meg a tetoválások.....tulajdonképpen csak aggódik nehogy valami tartós nyavalyát szerezzek itt be, aztán meg jól beperelem, milliós kártérítést követelve!

Utólag is köszönöm mindenkinek a születésnapi köszöntésem! Itt is megünnepeltük, kirakták a kis zászlókat! Persze dán zászlókat. Szóval volt megint minden, ebéd; vacsora; ajándék; tengerpart és sok meló. De a legjobb az egészben az volt hogy kisütött aznap a nap. Még a nyércek is kedvesebbek voltak velem aznap. Noha csókot nem adnék nekik de megpróbáltam.......:

Volt ám látogatóm is nemrégiben! Egy régi ismerős Karcag városából! Elég messze dolgozik ugyan tőlem de nem volt rest és elvezetett hozzám. Megmutattam neki a farmot ahol élek :D meg a kis nyérceimet. Sajnálattal értesültem arról hogy nem minden magyar örül hogy ha találkozik idekint egy másik magyarral. Igen én viszont majd lecsináltam a világ tetejét amikor megismertem idekint magyarokat! Amint lesz időm tuti megyek látogatóba. De most vár az otthon....mely mindig vegyes érzelmekkel tölt el. Legutóbb beszéltem egy ismerősömmel aki mindig is a rideg komolyságáról volt híres. Nos meséltem neki hogy amint letöltöttem az "időmet" hazamegyek. erre ő: minek!? Aztán beszéltem egy másik barátommal aki cizelláltabban fogalmazott de a mondandója ugyanaz volt. Nos, persze. Minden a jövő titka. Megértenék azok akik otthon vannak és ezt mondják, hogy mi az ami engem és másokat vonz haza Magyarországra. Őszintén? Mindenkit más. Teljesen mindegy hogy a család; a barát; a szerelem; vagy csak pusztán az olcsó sör, de egyvalami közös ezekben a dolgokban. Otthon van!

Üdv mindenkinek!