Üdv mindenkinek!

Elég régen írtam a blogra de megvolt az oka. Első ízben azért mert semmi érdekes nem történt itthon Karcag városában a 4 fal között. Másodsorban pedig mesébe illő módon az epeköveim kikívánkoztak (amikről nem is tudtam hogy vannak) több különböző színes módon.

Miután eltemettük életem egyik meghatározó személyiségét (aki a nagyapám volt) és megültük húgom esküvőjét, az epekövek támadásba lendültek. De hálás vagyok hogy nem előtte. Mondjuk persze lehet rásegíthettem a jóféle magyar konyha gyönyöreivel és annak a pár hektó alkoholnak amit ledöntöttem előtte. Szóval minden Debrecenben kezdődött ahol az epevezetékből bányászták ki az értékes köveket, (ERCP - aki kíváncsi hogy zajlik járjon utána) ezt követően a hasnyálmirigyem lázadt fel a nem várt látogatásra. Eztán 1 hét gyönyör a kórházban különböző értelmiségi között, kikkel egy kórteremben feküdtem. De félre a tréfát hiszen egy papeszt ott ismertem meg aki talán az utolsó tiszta szívű emberek közzé tartozik a feleségével együtt. Majd elküldtek pihire hogy kivehessék az epehólyagomat is később.( Minek az?) A várakozás alatt természetesen ledobtam egy pár kilót, (utoljára talán 16 évesen lehettem ennyi) de a fájdalmaimnak köszönhetően visszahajtott a hév és előre hozattam a műtétet. Neki is láttak hogy kivegyék az ELHALT szervet, mindenki csodálkozására. Jöttek a kérdések hogy hogy tünetmentes volt? Persze én mondtam hogy fáj.......a válasz az volt rá hogy: Persze hogy fáj hiszen epeköve van!!!!! Na!!! Az istenit az ilyen alulképzett betegeknek na már.

Kb. háromszor haltam bele majdnem ebbe az apró kis mókába. De van aki vigyáz rém odafentről....

Szereztem egy kb 20 cm-es vágást amit persze később valamilyen háborús sérülésként fogok mutogatni. Mindenesetre köszönöm azoknak akik ebben az időben mellettem voltak, meglepően olyanok is akikre az ember nem is gondolna! Köszönöm hát nektek régi barátok, volt kollégák, ex barátnők és neked kicsi!

De 30.-n visszatérek Dániába nyércet noszogtatni. Itthon tartózkodásom alatt ismételten felkerestek páran külföldi munkával kapcsolatban, remélem tudtam segíteni nekik. Sajnos viszont értesültem mások szerencsétlen helyzetéről is akik jelentősen megszívták külföldet. Persze hogy Magyar segítséggel jutottak ki és persze hogy az szopatta meg másik honfitársát. Ez a lényeg nem? Itthon míg sétálgattam csak savanyú arcokba futottam, kinek miért szar az élet.......de mindaddig míg egymást szívatjuk ne is várjunk mást. Egy határozatlan nép ez a miénk. Láttam olyat is aki "díszmagyarba" feszít harcol tán az elnyomásért de mellette fúj a másik honfitársára, mert annak valamivel több van (és nem pénzre gondolok). Na de ez nem egy politikai oldal, hiszen papoltam én már eleget arról. Ismételten felmerült a kérdés többször hogy miért akarok már hazajönni, miért akarom befejezni külföldi pályafutásomat, (természetesen nem most) miért nem maradok odakint örökre? Nos talán hiányzik az a "nélkülözéses" életmód amiben éltem. Hiszen most is azt teszem......

Mindazonáltal kívánok minden ismerősömnek jobbulást aki balesetet szenvedett külföldön és most itthon lábadoznak és kitartást azoknak akiknek a külföldi próbálkozása zúzta szét családi életét. Nos igen ezek is benne vannak a pakliban.

Köszönöm a figyelmet és mindenkinek kívánok minden jót!

..........még valami.............:

Tuti kis klip mi? Kurvára hasonlóan érzem magam....(ezért is megyek vissza) na persze én nem robbanok fel.