Kedves Olvasók!

Íme hát történetem hogyan is kerültem ki külföldre dolgozni és hogyan alakultak mindennapjaim. Ha ezt olvassa leendő munkáltatóm kérem azt vegye figyelembe hogy milyen szellemes és élet tapasztalt vagyok. (Későbbiekben kiderül miért).

2011.04.26.

Immáron két hónapja várakozom türelemmel a külföldi munkára. Talán jobban vágytam rá mint egy két napig éheztetett majom a banánadagjára. Végül ma reggel 07:45-kor telefoncsörgésre ébredtem. Az volt akivel az egész külföldi szart elindítottam. 

Beleszólt a telefonba: Most lenne egy lehetőség, mikor tudnék indulni? Hülye kérdésre hülye válasz: Azonnal. Jó, mert du. 4-kor indul a buszod. Mi van? Baszdki. Hát akkor készülődök.

Na szóval két hónapja vártam a munkára, két hónap munka nélkül ,mivel egészen máshogy varázsolták elő nekem először a szituációt. Felmondtam persze, eladtam a kocsimat, legyen lóvé az útra. De két hónap tömény ivás elviszi a pénzt. A lényeg hogy végre indulok.

Na szóval a csomagjaim készen vártak a sarokban kb. két hónapja. Szóval csak a munkaügyibe kell beugranom és már mehet is. Sietni kell mondta, se kaja se pia....Majd veszek útközben. Természetesen nem álltunk meg sehol. Du. 2-re felértünk Pestre ahol villámgyors szerződéskötés, instrukciók kinyomtatva kezembe nyomva, plusz egy telefonkártya. Hetekkel ezelőtt vettem egy fostalicska telefont természetesen az akku nem volt feltöltve. Nem baj mondták a buszon lesz lehetőség tölteni. Ugyanis ha kések akkor feltétlen fel kell hívnom a gazdámat (drágasssszáááág). Szóval még el kellett mennem váltani egy kis eurót meg Dán koronát, csomagokkal a nyakamban minden pénzem beváltottam, hiszen kellett az útra. Maradék pénzemen vettem egy 1,5l ásványvizet, melyet később két napi ittam......A buszra felszállva még 2000ft-ért átírták a jegyemet az én nevemre mert egy szlovák srác jött volna csak bekakált. Amikor elindult a busz majd kiugrottam a bőrömből, ordított a painkiller a fülemben, nem tudtam mi vár majd rám.

A cégem embere állította a buszon ingyen pia stb.....Természetesen semmi sem volt ingyen. Étel sem sok volt nálam, csak az huszonpárdarab jó reggelt keksz amit az exemtől kaptam. Életmentő volt, köszönöm Odry! Ezután 13 órás buszozás következett, legalább a cigim nem fogyott annyira. Asszem Prágában szálltak fel a buszra a Kínaiak. Egy csapat alkoholszagú Kínai. Otthon is vannak hasonló idegesítő népcsoportok, hát ezek túltettek rajtuk. Elaludtam. A német határnál riadtam fel, és egy polizei feliratos tag beszélt hozzám: Passport Bite! A kínaiak felét begyűjtötték már. Nézek mint Julis.....mondom: Niksz! (az esetleges helyesírási hibák direkt vannak, a drámai hatás fokozása végett). Majd egy határozott gyors mozdulattal keresni kezdtem a személyim. Kájnebe végum! Mivan már megint? Szeretem a Jégert, baszdki. A sarokban lévő hölgyike aki eddig egy kínait pofozgatott, rögtön ott termett, minden nőiességét kitűnően leplezve. Miután lassan megmutattam a személyimet, nyugtázták hogy nem vagyok kínai. Így békésen folytathattam az utam Berlinbe.

2011.04.27.

Hajnal 5-re megérkeztem Berlinbe. Az előbb már említettem elég hirtelen jött az utazás ezért a telefonjaim nem voltak csutkára feltöltve. Persze hogy lemerülőben voltak. Következő buszom 9-kor indult AARHUS-ba. Találtam egy konnektort a váróteremben ami természetesen nem működött. (Persze hogy a buszokon sem volt lehetőségem feltölteni) Szorongattam a papíromat amin az instrukciók voltak megadva honnan hová megy a busz meg mennyibe kerül. Mondjuk nemigazán egyértelműen fogalmazva. Szóval a papírra 510 korona volt írva hogy annyiba kerül a jegy. Khm. De Németországba a márka után csak eurót fogadnak el. Sebaj van nálam 64. 7-kor kinyitott a pénztár, szerettem volna megvenni a jegyet. De a jegy 68 euróba fájt. Miután közöltem nincs annyim nagyon csúnyán néztek rám. Megkérdeztem hol van a legközelebbi váltóiroda, de sajnos túl messze volt az állomáshoz. Miért lenne egyszerű? Csomagokkal a nyakamban megpillantottam a buszt amivel Mo.-ból érkeztem. Gyorsan odaszaladtam, és megkérdeztem tudnak e váltani nekem eurót van még annyi forintom. Hö? Mivan? Válaszolta az egyik sofőr. Előadtam a helyzetemet hogy hogyan jártam, áttanulmányozták ők is a papíromat de ők sem értették pontosan. Szóval az egyik sofőr közölte beváltom de 300ftba. Okés haver (benzinkutas voltam). Basszus de sajna a pénzem 200ft híján nem volt meg. A másik sofőr azt mondta ad nekem 200at csak hogy boldoguljak. Tudjátok változott némiképp a véleményem a "driverek"-ről. Segítőkész magyar aki sofőr.........Köszönöm! De azért kérdezzem meg a buszon tudok e jegyet venni. Úgy volt. Lehetett venni jegyet venni a buszon. Gyorsan felcuccoltam, nyugtáztam hogy itt sincs konnektor. Gyorsan befaltam egy jó reggeltet és ittam egy fél korty vizet, 9 órás buszozás várt rám. /All along the watchtower/.

18:45-kor indult tovább a vonatom AARHUS-ból Sindal-be. Kérdeztem a sofőrt elérjük-e mert még a vasútállomást is meg kellene találnom. Naná hogy elérjük. De az ördög sohasem alszik természetesen soha nem látott dugó alakult ki az úton. 10 perc híján de lekéstem a vonatomat. Kitűnő helyfelismerő képességemmel azonnal megtaláltam a vasútállomást de ez már kevés volt. Jött a pánik. A cégem csak 5-ig dolgozik tehát segítségért nem tudtam hozzájuk fordulni, jah és e telefonok is lemerülve. Sebaj néztem a kiírást mikor indul legközelebb vonat. Rohadtul nem volt kiírva Sindal merre van. Információ! De az összes jegyiroda információs bezárva. Mivel drága a Dán munkaerő. A váróteremben végre találtam konnektort gyorsan felraktam tölteni. Majd felhívtam a leendő gazdámat közöltem kések. Megnyugvással töltött el közel sem beszéli annyira az angolt mint én. Szóval magyarázott vmit merre induljak el, de senki sem ismerte azt a várost amit mondott, mivel utána mindenkit megkérdeztem......Lementem az egyik peronra szerencsémre a kalaj értette és szerencsémre a vonat arra ment. Kérdeztem jegyet tudok e venni a vonaton. Mondta nem de menjek nyugodtan. Olyan boldogan libbentem fel a vonatra mint egy profi balett táncos a diótörőben. Aztán utánam fordult és kérdezte nincsen pénzem? Mire én van csak nemtom hogyan működik az automata. Sebaj. Később jött és segített megvettem a jegyet és instrukciókat adott további utazásomra. Megnyugodtam rendesek ezek a Dánok. Este 10-re megérkeztem Sindal-be. Ketten voltak az állomáson, egy család akik éppen várták a gyereket a suliból, és egy csöves, bajszos öregasszony. Basszus ő volt a gazda. Nájsz to mít jú, faszom. Bepakoltam a cuccaimat a csomagtartóba a kutyája mellé. Gondoltam majd érdeklődik a csomagjaim után a kutyuli, de már az sem érdekelt. Kurvára ki voltam. Fasza tehénszag volt a kocsiban, biztosan nem légfrissítő......20 perces kocsikázás után megérkeztünk a farmra, utána a szálláshelyemre. kb 1 km-re volt a farmtól. Egy fasza kis erdőben. Közölte itt egyedül leszek. Gondoltam a többiek máshol laknak. Később kiderült egyetlen alkalmazottjuk vagyok. Majd jött a szállás bemutatása. Hát apám. Közben megtudtam hogy a gazdáék nyavalyás holland bevándorlók.....Ő és az öccse dolgoznak a farmon, a tesónak van felesége meg két gyereke. Plusz megtudtam hogy dánul a tehén: kő. Az első szó. Azért a mamától mégsem kérdezhettem meg hogy van dánul a szopjál le és hasonló érdekességeket. Feltalálom magam úgyis. Szóval a szállás. Fasza kis emeletes kecó volt. 5 szoba nappali stb.....Ez mind szép és jó de rögtön feltűnt hogy a mosógépet elfelejtették berakni. Kérdetem mi a helyzet a mosógéppel de azt mondta hogy nincs és ezzel lezárta a témát. Gondolta biztos hozok magammal. Kaptam két pokrócot amit a tehén alól rángathatott ki, lepedőt ami azóta is ott van ahová letette. Párnahuzatot, takaróhuzatot, párnát azt nem. ÁÁÁ sebaj, kurva fáradt voltam. Két szobában volt ágy az egyik úgy nézett ki mint egy ravatalozó, nagyon nem volt kedvem ott aludni. (ja és fűtés sem volt.) a másik szoba tetszetősebb volt, így hát oda cuccoltam le. Miután könnyes búcsút vettem a mamelétől, szemrevételeztem a szobát. Miután próbáltam megigazítani az ágy matracát kb. 18 eddig számomra ismeretlen pókfajt számoltam össze. Megnéztem a ravatalozót ott nem voltak, vagy csak nem láttam, csak az éjjeli lámpán de azt gyorsan likvidáltam. Takaróhuzat volt a lepedőm, pulóverem a párnám, kidőltem. /When I Grow Up/  

2011.04. 28.

Az első munkanap. Olyan izgatott voltam hogy már 5-kor felébredtem. Na meg kurva hidegek az éjszakák, nappal tuti de este majd megfagytam. Gyorsan beújítottam a másik tehénpokrócot és találtam a földszinten egy elektromos radiátort. Azóta is pörgeti a villanyórát. 07:30-kor kezdődik a meló pontosan odaértem. Gyors bemutatás a tesónak, aki megmutogatta mit kell csinálnom. Mamesz visszasietett fejni. Szóval elsőnek egy tehenet kellett fejnem a későbbiekben már tízzel kellett megbirkóznom.Természetesen elvárták hogy a fejésidő azonos legyen az a 9 db tehén nem oszt nem szoroz........Először nemigazán tudtam miről is van szó de Eszti "barátnőmtől" kaptam felkészítést. Szóval fejőnő lettem, de nem is akármilyen! Mindig kint volt a seggem. Noha ez nem meglepő, de az eltelt napokban gyorsan lerepült rólam egy kis felesleg. (Főleg ha kekszet zabálsz napokig). Aztán jött az etetés. Kaptam egy kis bobcat-et zúzás céljából. (Noha nem akarták ők azt de én hagytam emlékeket nekik). Meglepődtem azt hittem vasvillával kell majd hánynom a szart. Mire kezdtem belejönni a nintendózásba (botkormányos weidemann) és kezdtem élvezni a dolgot, lekiabálták e fejem hogy sok gázolajat fogyasztok. Hm. Szopjatok le hülye buzik! Persze nem lehet azt a szart üzemanyag takarékosan vezetni. Különben is 3 nap alatt simán belejöttem. Általánosságban de. 11-ig volt meló, utána pauza, hogy mikor kellett visszamennem du. az csak rajtuk állt. Meglepődtem mikor egy nap csak 05:30 órát dolgoztam és ez nem volt ritka. Ennek ellenére állandóan sietettek mondván hogy lassú vagyok. Sohasem gyűlöltem még embereket ennyire. De nem adtam fel. Nem az a fajta vagyok aki feladja. Voltak hosszabb napok de akkor a belem is kidolgoztatták. /Come away with me/

Mivel nem volt semmi kajám, és a cigim is elfogyott a 3. nap megkértem gazdáékat nem e vennének nekem valamit. Maradt még egy kis pénzem az utazás után. Persze. Cserébe le kellett nyírnom a szállásom körül a füvet. Gondoltam cserealap,de azért ki kellett fizetnem  a kaját plusz a fűnyírás.(kurvaa Kaptam egy fasza kis traktórét, amit természetesen rögtön elrontottam. Na nem direkt volt, ez egy ilyen képesség. Ami nem az enyém rögtön elrontom. Nyugi Anti az mp3-ad még jó. Itt megemlíteném János barátomat aki fasza kabátot adott melósnak. Az első nap tiszta szar lett. Na szóval füvet sem kell nyírnom többet. Szóval egy pár nap múlva megkérdezték van e még kajám. Kekszen kívül? Semmi. Az adott nekem erőt, és mindent legyőző akaratot. Pedig azt csak a puffin lekvár ad de az nem volt nálam. Szóval térképen megmutatták merre találom a legközelebbi várost. Csekélyke 7 km. Noha a cégem megígérte a gazdám hetente egyszer elvisz vásárolni. Fasza tanyabájk-kal megtettem elég sűrűn azt a kis utat. Szarrá törtem a golyóimat. Ráadásul olyan szembeszelem volt hogy talán gyalog gyorsabb lettem volna.  Mikor megérkeztem a bolthoz, biciklizés után úgy mentem be mint akit jól seggbe kúrtak.  De a pénzem limites volt fizu meg messzi.

Teltek múltak a napok, már nem is számolom. A pokolban voltam, a mamele meg az ördög. Ha nem kellett volna annyira ez a meló már rég az eltűntek listáját gyarapítaná a kurva. Eszti küldött nekem túlélőcsomagot ami szó szerint az volt. Úgy vártam mint a messiást. /Everyday is exactly the same/

A munkahelyen divatba jött az ordibálás, szitkozódás. Ők nem értették a kurvaanyátokat és én meg az ő csesznye holland nyelvüket. "Nem értem a nyelvedet!" 

A hónap közepe fele elkezdődött az áthelyezési projekt. Meglátogatott Koksz barátom, aki kisegített ismét életmentő tulajdonsággal bírva. A főnöke hozta le akinek gyorsan elpanaszoltam minden gondom bajom. (Azóta én is neki dolgozom). Bebandáztunk a városba beszélgettünk egy jót. De sajna az áthelyezésem jun 3.-án lesz addig meg 2 hét. A holland köcsögök nem akartak elengedni mondván hogy milyen jó munkaerő vagyok.....ki kellett hát várnom amíg a cégem talál helyettem ide valakit. Isten óvja a szerencsétlent. Addig is minden nap bebájkolom a pokolba aztán vissza az erdőbe. Szörnyű ez az egyedüllét. De legalább tudom mit érez "János" az ő kis erdejében a kristály tónál. /Just like you imagined/

2011.05.22.

A mai nap szokatlanul jól indult. Tudtam valami nincs rendben. Mire hazaértem 11 sms fogadott, és tudatták velem hogy meghalt valaki akit nagyon szerettem. Imbolyogtam a házban fel s alá. Végül betévedtem a fürdőbe hogy lemossam az arcomat, de az a kibaszott ajtófélfa az utamat állta. Teljesen véletlenül kibontottam az egészet a helyéről, gyűlöltem mindent, de nem tehettem semmit. Kimentem az erdőmbe térdre rogytam és ordítottam. Úgy sem hallja senki. Bár hallotta volna. Megszűntek a napok, nem tudtak többé ártani nekem. /Teadrop/

2011.06.03.

Eljöttek hát értem nagyon vártam. Nyérc telepre kerültem de isten a tanúm kibaszott jó hely. A meló noha közel sem egyszerű a 2. napon szétszaggatta egy mink az ujjam.

De ez ezzel jár. Főnökeim megijedtek hogy itt akarom ezek után hagyni a helyet de nem olyan fából faragtak. A szálláson nem egyedül vagyok végre és van net lehetőségem is. Két ukrán sráccal melózunk együtt én és Koksz barátom. Remek fickók. Amikor van lehetőségünk megy a móka ezerrel. Rengeteg gyönyörű dolog van itt Dániában amiket eddig nem láthattam. Na és a főnökség is kiváló, szabadidőnkben állandóan kirándulni visznek. (különbség mi). Azt hiszem itt megvethetem a lábam és összeszedhetem magam. Itt nem veszem észre a napok múlását. Gyorsan 30 éves lettem, felnőttem a dologhoz. /What comes around/

 2011.10.15.

Újra itt vagyok és folytatom közkívánatra kalandos történetem. Örömmel töltött el hogy sokan olvastátok blogomat. Sztem hamarosan még a téonlájn is megkeres majd hogy felvásárolja az oldalt.......... Na szóval mivel hatásvadász vagyok ezért mindenki aki olvassa nagyon gyorsan kezdje el hallgatni a /Blood Red Sandman/-t.

Szóval 2011.09.29.-én hazaérkeztem. Történetesen a hazautam is elég izgalmas volt. Kezdődött azzal hogy este 7-kor elindultam kis falumból és kb 6 órás vonatozás következett Koppenhágába. Hajnali 3-kor megérkeztem a repülőtérre. Életemben soha nem repültem korábban és a reptéren minden zárva volt. A kinyomtatott jegyemmel fel s alá járkáltam mint egy zombi. De megnyugvással töltött el hogy nemcsak én vagyok tanácstalan. Muris képet festett le az ide oda járkáló tömeg kezdtem jól érezni magam. Aztán bevetettem angol tudásomat és megtámadtam a csekkolóautomatát. Sikerült! Olyan büszke voltam magamra, a többi zombi meg figyelt hogy húha "micsinál" az a gyerek?! Aztán kezdődött újra a keringő. Én elégedetten vonultam ki cigarettázni ahol megtámadt egy arab taxis. De eddig minden országban bevált a következő mondat: "Nem értem a nyelvedet, menjél innen el!" Ő is megértette. Olyan 6 körül megnyíltak a poggyászdobók rögtön szóba elegyedtem az egyik kislánnyal mert azt akartam hogy dicsérjen meg milyen ügyes vagyok (csekkolás). Aztán jött a motozás. Remek. Majd kb 2 órás várakozás a repülőre. Rohadt fáradt voltam. Mikor bementem a váróba teljesen egyedül voltam, mire felébredtem arab piactól kezdve mindent meg lehetett találni. Aztán jött a vonulás. Ezek az oktató filmek a repülőn tényleg murisak. Mondanom sem kell alföldi gyerek vagyok én még attól a lépcsőtől is gazolok ami mozog, nemhogy repülni.....De túléltem. És úgy tapadtam az ablakra mint azok a tapadókorongos állatkák az autókban. Eszméletlen. Szóval Ez a repcsi Bécsig vitt ott át kellett szállnom. 45 percem volt az egészre, de higgyétek el kitöltötte az időmet míg a kapuhoz jutottam. A kapunál már hallottam Magyar beszédet, elmosolyodtam. Jó érzés volt. Aztán egy busz vitt minket a következő repülőhöz. Na basszus mikor megláttam a propelleres gépet megállt bennem az ütő. Basszus. Mint Indiana Jones a végzet templomában. Amikor felmentem a csirkéket lestem hátul. De ezt is túléltem. Szóval mikor hazaérkeztem fent töltöttem két napot, Mariann barátnőmnél húztam meg magam, aztán gyorsan elmentem tetováltatni. Egy régi jó barátom dolgozik ott és én hű vagyok a tetoválómhoz. (Kőszegi Csaba). Majd persze jött 2 órás hazavonatozás. Ki voltam mint a kutya. De rögtön lementem egy kis söröcskére.

Kezdődött az ismerősökkel való találkozás és a kérdések. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Komolyan voltak olyan kérdések amitől a falra tudtam mászni. Pl.: Mitől fogytál le? Nem eszel? Nem bazdmeg az csak a gyengéknek való............Emberek munka.......Fizikai munka. Eddig csak tespedtem a benzinkúton persze hogy vágósúlyban voltam. De hogy mindenkit kielégítsek most válaszolok együttesen:

Jól érzem magam. Megérte kimenni. Nem jövök haza. Jól keresek. Jól érzem magam. Jól Érzem magam!

/Immortal/

Csak hiányzik valaki. De azok akik olyan utat választanak amit én azoknak be kell látni hogy ára van mindennek. (willful solitude).

Sajnos ha valaki boldogulni akar az életben itthon, annak ki kell mennie külföldre. Lehúzom a 2 évet amit célul tűztem ki aztán meglátjuk maradt e valami nekem itthon. Tudjátok az én gyönyörű kis városom egy mocsárra épült és a lidércek meg a lápi boszorkák itt maradtak és endorfint zabálnak. Egy hét után amit itthon töltöttem tiszta depresszióba estem. Most okt. 29-ig leszek itthon aztán húzok vissza nyércet nyúzni. Dániába.............

Hogy mi jön eztán? Ki tudja? amint lehetőségem lesz és kedvem na meg persze lesz mesélni valóm folytatom a blogot. Addig is türelem, barátaim. És köszönöm az érdeklődéseteket. 

2011.10.27.

Holnap indulok vissza a vikingek hazájába. Szóval csak szeretnék elköszönni mindenkitől akiktől külön-külön nem tudtam elköszönni.  /Gary Jules - Mad World/

Szóval puszilom:

A Molosokat, a postásomat, a szerepjátékosokat, az excsajaimat, a leendő excsajaimat, a szomszédokat, a Máv dolgozóit, a bankos ügyintézőket, régi alkoholista barátaimat akik már nem azok, meg azokat is akik azóta azok lettek de nem voltak, a spar dolgozóit, a barátaimat akik külföldön vannak, azokat akiknek nemrég volt a szülinapja vagy most lesz, azokat akik meg akartak verni a discoban, azokat akiknek nem tetszett a hajam, akiknek tetszett a hajam. Azokat akik meg akartak látogatni míg itthon voltam de mégsem tették. Azokat akiket nemrég ismertem meg és mély depresszióval küszködnek. Azokat akiket az érdekelt mennyit keresek. A vízdíjasomat, azokat akik azt sem tudták hol vagyok, azokat akik szeretik elferdíteni a valóságot, és azokat akik a szemembe nézve tudnak hazudni. Azokat akik önálló lépésekre képtelenek, azokat akik most akartak a legjobb barátaim lenni, az ország vezetőit, és a számítógép függőket..........

Szóval remélem senkit sem hagytam ki. A helyzet az hogy ha minden igaz dec.-ben megint jövök haza de semmi sem biztos. Annyi biztos hogy sokat mosolyogtam míg itthon voltam.

Szeretnék gratulálni és sok boldogságot kívánni Editnek és Öcsinek! Sajnálom hogy nem tudok itthon lenni. De szeretlek titeket :D!

 2011.11.07.

Nos ma végre rátértem a tutira, baljós előérzetem beigazolódott és januártól kereshetek másik melóhelyet. Szóval az én istenem nagymestere a pofára ejtésnek és nem elhanyagolandó az sem hgy a Dán főnökeim is mennyire kétszínűek. Nos asszem ennek is így kell lennie. Ugyancsak sodródom az árral. Csak a 11.-ét sajnálom. Talán másképp alakultak volna a dolgok ha ezt tudom előre. Vagy mégsem? A fene tudja. De nincsen az a helyzet ami engem padlóra küldjön. Nos az izgalmat kell benne látni és a kihívást. Az elő helyem tehenészet volt amiről csupa jókat írtam az elején. A második a nyerctelep ahol nagyon jól éreztem magam (igen most már nem), és igazán érdekes volt a melóm. Nos remélem a következő is hasonlóan érdkes lesz. Talán megint tehenészet vagy malackák? Vagy egy földalatti bázis ahol szuper robotokat gyártanak, és világuralomra törnek? A szerencse forgandó bármi lehet. Nos minden rosszban van valami jó és én látom a jót......

Mellékesen megjegyzem hogy a jobboldalon lévő linkblogokat is lehet olvasgatni...ha tettétek akkor bocsi. Gondoltam megosztom mindenkivel ezt az érdekes tényt ami történt most velem, de nem adom fel még most sem. Sokan kidőltek volna már tudom. Véghez viszem a tervemet ha törik ha szakad, ugyan nem lesz akora keresetem amekkorát reméltem de így sem lesz rossz./Smut Peddlers-Let's get Fucked up/